Éjszakai szüret
Komplex növénytani leckék nélkül is megérthetjük, pláne, ha Wilhelm Dávid magyarázza a Belward Pincészettől, hogy ha a szőlő érzékeli, hogy nem kap elég csapadékot, akkor egész egyszerűen átvált túlélő üzemmódra. Ez törvényszerűen oda vezet, hogy csökken a termés, hiszen ugyanaz a mennyiségű fürt kisebb súlyú termést ad. „Azt néztük meg, hogy mit tehetünk a realitások szintjén, hiszen hiába tudjuk elméletben, hogy az öntözés milyen hasznos, de az egy másik lépték, hiszen nem lesz hipp-hopp vízbázis ott, ahol eddig nem volt" – magyarázza a borász, amikor a rendkívüli nehézségek megoldásairól kérdezzük. Amit viszont tehetett a Belward-stáb, az például az éjszakai szüret. Ekkor ugyanis a szőlő nem forrósodik még föl és ekképpen a feldolgozóba is normális hőmérsékletű gyümölcs kerül. Ezzel rögvest energiát is spórolnak, hiszen nem kell csúcsra járatni a hűtési kapacitást. Ha ehhez még hozzávesszük a korábban telepített napelemeket is, akkor így már kirajzolódik egy tudatos energiagazdálkodású pincészet körvonala.
Amikor a fajtákról kérdezzük a borászt, hogy van-e esetleg olyan, amelyik jobban bírja a gyűrődést, akkor megtudjuk, hogy a telepítés évtizedeken átívelő gondolkodást és stratégiát követel. Hosszú évek telnek el, mire érdemben kiderül, hogy egyáltalán jó-e az irány. Hiába, szüret csak egyszer van egy évben. Amúgy augusztus közepén, amikor beszélgettünk, az irsait már le is szedték, ami a 33 hektár 3 hektárját teszi ki Wilhelméknél. Meglátása szerint, ha például a sauvignon blanc bírja, akkor az fontos jelzés, mert akkor a többinek is van esélye, ugyanakkor, mivel az elmúlt öt nyárból már négy aszályos volt, így aki naponta rálát a mezőgazdaság helyzetére, így a szakember is, az már valamelyest kalkulálhatott az idei állapotokkal – teszi hozzá.
Ki issza meg?
Szinte már népmesébe hajlik a sztori, hiszen egyik próba jön a másik után: még ha az aszályt túl is éljük és a bor a palackba kerül, adódik a következő kérdés: hol vannak a fogyasztók? Érzékelhető-e az, amiről Európa-szerte ír a sajtó, hogy csökken a borfogyasztás? „Hogyne, ezt mi is érzékeljük, bár fehérbor-fókuszú borászatként talán nem olyan intenzíven, mint a vörösre építők. Éppen ezért alakítjuk tudatosan a kínálatot és az üzenetet is. A borra a gasztronómiai kultúra részeként tekintünk és sokkal inkább a helyét kell előkészíteni, azaz, megfelelő szerepet kapva kell, hogy a fogyasztók életének része legyen" – avat be bennünket a szakember abba az attitűdbe, amellyel meg lehet találni az utat a Belward-vásárlók és általában a tudatos borfogyasztók felé.
Ha csak két dolgot emelhetnénk ki a Belward őszi dobásai közül, akkor a pécsiség jegyében naná, hogy a cirfandli az egyik – erre azért ők is elég büszkék. Jön, jön, jön azonban egy újabb izgalmas tétel, méghozzá a borászat első, palackban erjesztett brut pezsgője, amellyel már simán köszönthetjük az új évet is.