Imre főállásban a Zsolnay Negyed egyik grafikusa, ám kevesen tudják róla, hogy ő tervezte a Pécsi Radler dobozának pöpec dizánját, és a Pécsi Sör új küllemének kialakításában is tevékenyen részt vett. Nem véletlen tehát, hogy egy sörözőben találkoztunk. „Az Egylet kistesójában, a Művész Presszóban kezdtem megismerkedni a kézműves sörökkel, ugyanis amikor megnyílt, még az újdonság erejével hatottak mindenkire a kisüzemi sörök. Mivel ott lakom a közelébe, gyakran jártam oda, sőt, ott is terveztem a Pécsi Radler dizánját, mert a kisfiam, Brúnó még kicsi volt, és a Művészben tudtam csak nyugodtan dolgozni. A munka során napi 4-5 órát töltöttem ott, majdhogynem a második otthonom volt akkoriban.  

A Művész után megnyílt az Egylet, a sör és a gasztró találkozásának jegyében, aminek kifejezetten örültem, mert kedvelem a balkáni ízeket, és a különféle halakat, melyekből itt kitűnő a választék. Brúnó nagyon szereti a Mostar-szobát, zűrös óvodai délutánok után ott szokott lazítani, ilyenkor csak a megszokott csevap adagjával lehet közelíteni a helyiség felé. De örülök annak is, hogy van játszósarok, ott nyugodtan játszhat, nincs útjában a személyzetnek.

Az ételeken kívül természetesen a söröket is szeretem. Nincs kifejezett kedvencem, amikor betérek, általában többfélét szoktam megkóstolni. A búzasöröket nagyon szeretem, de egy időben volt egy keserű csokis sör, ami szintén nagyon ízlett.

A személyzet mindig nagyon kedves, és ez kifejezetten tetszik nekem. Szép gesztus, hogy általában meglepik Brúnót egy-egy adag almachips-szel a limonádéja mellé, ami nekem jó alibit szokott szolgáltatni ahhoz, hogy megigyak még egy pohár sört.”