Egész egyszerűen nem lehetett mással kezdeni a beszélgetést, mint azzal, hogy egy irodalmi közegben felnövő fiatalember miért választ magának homlokegyenest más szakmát, miért lesz informatikus. „Nem akartam versenyezni apámmal” – mondja Attila. „Írtam novellákat, verseket, és kacérkodtam a gondolattal, hogy elküldöm őket egy folyóiratnak, de ha elküldtem volna, biztos, hogy csak álnéven tettem volna. Az informatikai pálya felé inkább a kíváncsiság vitt, hiszen 1984-ben még sejtelmem sem volt arról, hogy mi is az a programozás. Szegedre mentem egyetemre, ott is végeztem.”
Az általa vezetett és a feleségével alapított Webstar Csoport idén 30 éves, de már a cég megalapítása előtt is komoly munkát végeztek, hiszen ők készítették el 1993-ban a PTE és a város első weblapját. „1992-ben költöztem vissza Pécsre, immár a feleségemmel, és az egyetemen kezdtem el dolgozni, abban a csapatban, amely az egyetemi hálózatot építette ki. A rendszerváltás után már volt olyan nagy számítógépünk, amelyen szervereket futtathattunk, és abban az időben kezdődött ez az egész internetesdi is. Szóval rendelkezésünkre állt az infrastruktúra, csak valami tartalmat kellett kitalálni. Otthon átbogarásztam apám könyvtárát, beszkenneltem a Csontváry- és a Vasarely-albumokat, fölraktuk a Jelenkor aktuális számait, de csináltunk térképes virtuális túrákat, írtam étteremajánlót is, és persze az egyetemi információk sem hiányoztak. Ez lett a HomePécs.”
A Webstar az elmúlt évtizedek alatt a régió legnagyobb szoftverfejlesztő cége lett, útját jelentős mérföldkövek jelzik. „Az Internettónak (az első magyar hírportál, az Index elődje – a szerk.) én voltam a technikai szerkesztője. Amikor ez a munka megszűnt, az a helyzet állt elő, hogy volt egy cégünk, volt tudásunk, és adódott, hogy csináljunk weboldalakat cégeknek. Ez volt az őskor, nagyjából 1996-tól 2000-ig. Akkor nyertük el a startlap.hu fejlesztését, ami fontos állomás volt, mert ott már komoly rendszert kellett összerakni. Ekkor kezdtünk szoftverfejlesztőkké válni. Ez a korszak nagyjából 2010-ig tartott, majd jöttek az állami, nagyvállalati megbízások, és ezek adják ma is a munkánk gerincét.”
Attila másik szívügye a Webstar mellett édesapja, Bertók László hagyatékának gondozása. „Apám mindig tartott attól, hogy a hagyatékának nem lesz gazdája, hogy amit létrehozott, az az enyészeté lesz. Ezt az aggodalmát rendre megosztotta velem, sőt sokszor másokkal is. Én ilyenkor csak hallgattam, és nem mondtam rá semmit. Amikor kórházba került, a halálos ágyánál megígértem neki, hogy gondját viselem a hagyatékának, noha fogalmam sem volt, hogy miként. Aztán néhány nappal később, apám temetésén Ágoston Zoltán, a Jelenkor főszerkesztője felvetette, hogy alapítsuk meg a Bertók László Költészeti Díjat. Azonnal igent mondtam az ötletére, és azóta is hálás vagyok neki, hogy megadta a kezdő lökést. Két évvel később, amikor segítőt kerestem, Zoli ajánlotta Mohácsi Balázst, akivel nagyon hamar egymásra hangolódtunk, és a Bertók-projekt az ő érkezése után indult be igazán. A díjon, a pódiumokon, a podcaston és a Deszkatavasz-fesztiválon túl még számos kezdeményezéssel gondozzuk nemcsak apám örökségét, de a nagybetűs irodalmat is.”
A projekt keretében tavaly megjelent Bertók László teljes lírai életművét közreadó kétkötetes kiadvány, novemberben pedig Ha költő akarsz lenni címmel érkezik egy dokumentumfilm Bertók Lászlóról és a Bertók-projektről (a film Pécsett november 20-án lesz látható az Apolló moziban – a szerk.). „Van egy vízióm, hogy apám versei legyenek hozzáférhetők egy modern, olvasóbarát weboldalon. Ezen kezdtünk el dolgozni, és közben felmerült, hogy méltó lenne az anyagot kötetbe rendezve is kiadni. Ez végül Mohácsi Balázs gondozásában, a Magvető kiadásában meg is jelent. A dokumentumfilm pedig Bartha Máté rendezésében készült. Egy évig zajlott a forgatás, nagyon sok helyszínen: Vésén, apám szülőházánál, Nagyatádon, ahol a felnőtt élete kezdődött, a PIM-ben, ahol a levelezését őrzik, a temetőben, a díszsírhelyénél. Az anyagból végül egy másfél órás film lett.”
Melyik a kedvenc Bertók-versed? – kérdeztük végezetül a kihagyhatatlant Attilától. „Sok kedvenc van, de a Megmarad minden, ami elszivárog első versszaka számomra életfelfogás, szinte apai intelem: »Alázat tartja össze a világot, / kényszerű meder zuhanó folyót, / megmarad minden, ami elszivárog, / kipusztulnak buta ragadozók.«”