Portré: Dr. Vincze Orsolya
Portré: Dr. Vincze Orsolya
Happ Zsuzsa / 2021-03-24 lokál
Dr. Vincze Orsolya a PTE Pszichológia Intézet Szociál- és Szervezetpszichológia tanszékének vezetője. Munkájában és szabadidős tevékenységeiben is a kíváncsiság vezérli. A járványügyi korlátozások következményeit a személyes tapasztalatain túl tágabb perspektívában szemléli, és szociálpszichológusként optimistán tekint a különös időszak teremtette lehetőségekre.

Orsi gyerekként is olyan pályákra készült, amik a másokhoz való kapcsolódást igénylik. „Először tanárnő akartam lenni, aztán színésznő, majd jött a pszichológia. A szakmaválasztásaimon látszik, hogy mindegyik emberközeli. A baráti társaságomban gyakran fordultak hozzám ismerőseim a problémáikkal. Tanácsokat nem kifejezetten szakmai szempontok alapján adtam, mindenesetre úgy tűnt, hogy jó hallgatóság vagyok”. Az akkori képzési helyek közül végül Pécsre felvételizett. „Sok ismerősöm járt Pécsre egyetemre, úgyhogy volt egy előzetes kötődésem a városhoz. Aztán amikor felvettek, beleszerettem a városba, a Mecsek közelségébe és miután állást kaptam a Pszichológia Intézetben, nem volt kérdés, hogy maradok”.
A pszichológia szakról sokaknak elsőként egészen más pálya jut eszébe, Orsi sem tudta még elsős egyetemistaként, hogy merre visz majd választott útja. „Úgy álltam a tanulmányaimhoz, hogy minden érdekelt. Másodévben kezdtünk szociálpszichológiát tanulni, ami nagyon megtetszett. Ha röviden és a teljesség igénye nélkül kéne összefoglalnom, akkor azt mondanám, tulajdonképpen az ember hétköznapi társas működésének tudományos megismerése, amiben többek között olyan kérdésekkel foglalkozunk, mint hogy hogyan ismerünk meg másokat, hogyan alakítjuk ki benyomásainkat, hogyan viselkedünk csoportokban, és mindeközben hogyan hatnak ránk mások. A saját kutatásaim azonban inkább határterületi jellegűek. Ilyen például a kollektív emlékezet témaköre, ami a csoportemlékezet sajátosságaival foglalkozik. Ahogy az embereknek fontos, hogy ismerjék a saját életük jelentős eseményeit, ugyanilyen fontos egy csoport tagjaként, hogy tudjuk, kik vagyunk és honnan jöttünk. Az érdeklődésem középpontjában a nemzet és a magyar nemzeti identitás áll. Azt kutatom, hogy az emberek milyen eseményeket tartanak a legfontosabbnak és azok alapján hogyan jellemezhető a nemzeti identitásuk. A másik kutatási területem a narratív pszichológia, a történetek tudománya. Az ember alapvetően egy történetmesélő lény. A mindennapjainkat áthatják azok a történetek, amelyekkel megpróbáljuk az életünket és a körülöttünk lévő világot értelmezni. A szociálpszichológia kifejezetten a csoporttörténeteket vizsgálja. Olyan kérdésekre keressük a választ, hogy hogyan épülnek fel a történetek, milyen elbeszélési mód jellemzi őket, és mindez hogyan tükrözi a csoportnak az önmagáról alkotott elképzeléseit”.
Orsi úgy fogalmaz, a kíváncsiság, a megismerés öröme hajtja a kutatói munkában. Talán ugyanez a kíváncsiság mozgatja más területeken is. „A szellemi munka mellett kifejezetten jól esik a fizikai tevékenység, mint amilyen a sütés, főzés. A férjemmel közös kedvtelésünk a gasztronómia. Szeretünk étterembe járni és vadásszuk a különleges ételeket, kávékat”.
De vajon hogyan vélekedik a szociálpszichológus arról a helyzetről, hogy hónapok óta zárva vannak a vendéglátóhelyek? „A jelenlegi helyzet az életünk összes területén kihívások elé állít bennünket és próbára teszi az emberek alkalmazkodóképességét. A pandémia tartós változásokat hoz, de nehéz előre megmondani, hogy ez pontosan hogyan alakul. Mindenesetre a magam részéről igyekszem azokra a pozitívumokra gondolni, amiket már megtapasztalhattunk: például a társas kapcsolataink és a személyes kapcsolattartás felértékelődését. A szeretteink elvesztésétől való félelem előtérbe helyezte a családi és a társas kapcsolatok fontosságát. A Dalai Láma egy interjúban úgy nyilatkozott, hogy a Covid-helyzet arra emlékeztet bennünket, hogy mennyire számíthatunk egymásra. A távmunka kényszerű bevezetése ajtót nyitott a rugalmas munkavégzés felé. De említhetném a technológiai változásokat, amihez meglepően gyorsan alkalmazkodtunk: az internetes vásárlás, a bankkártyahasználat, vagy akár az oktatást segítő applikációk és rendszerek elsajátítása. A pandémia minden nehézségével együtt egy formáló időszak az emberiség számra, amiből sokat tanulhatunk”.

ételital
Teszteltük: Szünet
 
lokál
Portré: Bende Kornélia
 
súgó
VII. Pécsi Családi Színházi Fesztivál