Melyik általános iskolába jártál?

A Mezőszélbe. Óvódába is oda jártam, rádásul a Mezőszél utca 1-ben laktunk, így egyértelmű volt az iskolaválasztás. Egyébként nagyon vártam a sulikezdést, már csak azért is, mert az óvódás csoportomból sokan együtt mentünk át a 20 méterre lévő általános iskolába.

Mi volt a kedvenc tantárgyad és melyiket utáltad a legjobban? 

A történelem a tanárom, Bentzik Kinga miatt lett a kedvencem, a matematikát viszont nem szerettem.

A Mezőszél után melyik középiskolába kerültél?

A Nevelési Központ gimnáziumába mentem, informatika szakra. Igaz, hogy a matek nem volt a kedvenc tantárgyam, de azt gondoltam, milyen menő lesz, ha az lesz a munkám, hogy egész nap számítógépezek. Egyébként nagyon tetszett a Nevkó infrastruktúrája, az, hogy minden egy helyen volt: színház- és moziterem, uszoda, sportcsarnok, ráadásul az épület Kertváros egyik szimbóluma is. 

Voltak olyan tanáraid, akik fontosak voltak számodra?

Volt két tanárom, akik meghatározók voltak. Az egyik az osztályfőnök-helyettesem, aki irodalomtanár volt, Bertalan János, az iskola korábbi igazgatója. Nagyon kedveltem, ő volt az, aki megszerettette velem az irodalmat, a kultúrát. A másik pedig az angoltanárom volt, Molnár Katalin.

Milyen volt a középiskolai közösségetek?  

Azért éreztem jól magam a Nevkóban, mert nagyon színes volt – volt nálunk falusi, városi, gazdag, szegény, sváb, bosnyák, roma, abszolút vegyes társaság minden társadalmi rétegből, mégis egy jó, összetartó közösség volt.

Van olyan osztálytársad, akivel a mai napig tartod a kapcsolatot?

Olyan szerencsés vagyok, hogy az egyik legjobb barátommal hároméves korunk óta ismerjük egymást, aztán általános iskolában és gimnáziumban is osztálytársak voltunk. 

Szeretted a diákéveidet?

Nagyon! Főleg azért, mert kisgyerekként félénkebb, tartózkodóbb voltam, viszont olyan közösségekbe kerültem, melyek ezeket a gátlásokat feloldották.

Összeszedtünk néhány iskolához köthető dolgot, kérlek, kommentáld ezeket. Kezdjük a 0. órával.

Nagyon kevés 0. óránk volt, hagytak minket gyereknek lenni mindkét suliban. Viszont gimiben mindig megkértük a karbantartót, hogy az első óra előtt nyissa ki nekünk a sportcsarnokot, hogy háromnegyed órát focizhassunk, aztán a foci után mentünk az első óránkra.  

Iskolai büfé.

Inkább az általános iskolából van ez meg, amikor egy 20 forintossal odamentem a büfésnénihez és megkérdeztem: ebből mit lehet venni? Volt ott minden: kakós csiga, melegszendvics, üdítők, Turbo rágó – minden, mi szem, szájnak ingere.

Felelés.

Nem azért voltam ideges, mert nem tudtam az anyagot, hanem azért, mert szerepelni kellett. Ettől függetlenül az általánosban már részt vettem a színjátszó szakkörben, de kiállni az osztály elé, és stand up-olni, az nagyon frusztrált.