Az úrhatnám polgár
Az úrhatnám polgár
Happ Zsuzsa / 2019-12-04 súgó
Az úrhatnám polgár című Molière darabot mutatja be a Pécsi Nemzeti Színház december 6-án Rudolf Péter rendezésében. Az előadás műfaját összművészeti vihoráncként nevezte meg a rendező, akivel a bemutató előtt beszélgettünk.

Van valamilyen személyes kötődése a darabhoz?

Szeretem ezt a darabot, örültem, amikor felkértek a rendezésére. Az úrhatnám polgár és maga Molière nekem azért is fontos, mert lehetőséget ad éles alaphelyzeteket szemtelenül szétfeszíteni, és szerencsés esetben egyszerre tud az előadás rendkívül vicces lenni, miközben fájdalmasan pontos. Molière emberi alapproblémákat jár körbe moralizálva. A színháznak ez feladata is, én meg – pedagógus szülőkkel a háttérben – különösen, szinte perverzen moralizáló ember vagyok. Azt gondolom, nem is baj, ha egy ilyen világban, amiben élünk, egy előadás segít eligazodni a jó és a rossz közötti különbségtételekben, szórakoztató módon.

Első alkalommal rendez Pécsett. Milyennek találja a közös munkát a társulattal?

Nagyon élvezem a közös munkát! Örömmel tapasztalom, hogy milyen nagyszerű emberek vannak a pécsi társulatban, a munkával szemben alázatosak, nyitottak. Nagyon nagy lehetőség, hogy egy olyan színházban vagyunk, ahol tánc- és énekkar is működik, hiszen az eredeti előadásban is egyszerre szórakoztatták a királyt a különböző művészeti ágak. Ráadásul van egy potenciálisan remek főszereplőnk, márpedig ezt a darabot csak úgy van értelme elővenni, ha az, aki középen áll, elég érdekes, izgalmas és összetett figura. Köles Feri elég színes és impulzív személyiség ahhoz, hogy egy ilyen típusú előadásban középen álljon.

Milyen szempontok határozták meg a rendezői munkáját?

Az igazság magjából kiindulva szeretném a helyzeteket a végletekig feszíteni. Amit a színpadon látni fogunk, azt groteszk realizmusnak nevezném. Egyébként a díszletünk is különleges, dupla forgószínpaddal dolgozunk, ami nagyon nagy pontosságot igényel a társulattól.

Hogyan ajánlaná az előadást a nézőknek?

Szívesen mondanám, hogy a színház alapból is hasznos, főleg egy ennyire digitalizálódó világban, ahol talán a színház az egyetlen műfaj, amit nem lehet digitálisan létrehozni. Az úrhatnám polgár pedig egy nagyon jó ritmusú, nagyon szórakoztató és közben karcos, akár fájdalmas pillanatokat is hordozó előadás lesz. Óvatos duhaj vagyok, de rég voltam ennyire bizakodó.

 

súgó
A Beton arcai VII.
 
zene
DJ Vadim
 
film
Téli szünet