Az egyesület 2004-ben alakult, Tamás a harmadik elnöke a társaságnak. „Akik ezt anno létrehozták, javarészt egészségügyben dolgozó szakemberek voltak, akik célul tűzték ki, hogy másokon segítsenek” – mondja Tamás. „Ez olyan szintre fejlődött, hogy a klasszikus eltűnt személy keresésen kívül más feladatokra is specializálódtunk, például vízből és magasból való mentésre. De a fő cél, a másokon való segítés azóta is megmaradt, ez az elsődleges feladatunk.”

Jelenleg 18 fős a felnőtt állományuk, a hivatalos ifjúsági taglétszámuk pedig 12 főt tesz ki. Vannak köztük építőipari munkások, tanárok, orvosok, tűzoltók, azaz mindenféle foglalkozású ember dolgozik nálunk. Aki csatlakozni szeretne hozzájuk, az néhány speciális képzés után megteheti, de Tamás hozzáteszi: „A stressztűrés, a halott ember látványának az elfogadása elengedhetetlen.” Az egyesület természetesen összedolgozik a hivatásos szervekkel, de magánszemélyek is gyakran keresik őket, elérhetőségeik Facebook-, és Instagram-oldalukon megtalálhatók.

„A munkák során rengeteg kalandunk volt már” – ezt már Tankréd meséli. „Fogtunk már be megszökött emu párt, később sikerült megtalálnunk a tulajdonosát is, aki nemes egyszerűséggel nekünk ajándékozta az állatokat, így aztán évekig emukat is gondoztunk. Az emuk tiltakoztak a befogás ellen, voltak kisebb sérüléseink is, de egyik sem volt nagyon komoly. Aztán elképesztő mennyiségű darázsirtásunk is volt az elmúlt években. Ezek közül emlékezetes volt, amikor egy kigyerekes házaspárnál küzdöttem a darazsakkal, és megcsípett egy lódarázs. Ehhez hozzátartozik, hogy egy kicsit allergiás vagyok a darázscsípésre, úgyhogy tíz perc után éreztem, hogy gombóc van a tokomban, kezd bedugulni az orrom, ezért úgy döntöttem, hogy beadok egy injekciót magamnak – igen ám, de éppen nem volt vékony tű a készletemben, úgyhogy egy vastagot vágtam a combomba, az allergiás tünetek fél óra múlva enyhültek, viszont három napig alig tudtam járni, annyira fájt a lábam. Nemrég volt skorpió befogásunk is. Ekkor a rendőrségtől kerestek meg bennünket, hogy egy skorpió van egy pécsi lakásban. Odamentem, egy pohárral letakarva ott volt az állat, a család nagyon aggódott, de csak a skorpió életéért, és nem azért, mert beköltözött hozzájuk egy veszélyes állat. Úgyhogy élve befogtuk és elszállítottuk a Duna-Dráva Nemzeti Parkhoz. A hívatlan vendég nagy valószínűséggel egy olasz skorpió volt, ami egy csomaggal érkezett Pécsre.”

Nem szoktunk ilyet, de most kivételt teszünk – aki adója 1%-ával támogatná ezt a rendkívül fontos és segítő munkát, az az alábbi adószám feltüntetésével megteheti: 18324541-1-02